Kimondtad

Kimondtad nekem,amit rég ki kellett volna,

De sajnos nem a szemembe mondtad.

Nem érdekel ha mással vagy,

Ha már mást ölel karod éjjel.

Nem érdekel!

De még mindig szeretlek.

Szívemben élt még a remény,

Hogy együtt halunk meg.

De mára ez a remény meg halt bennem.

Nem tehetted volna ezt velem,

Őszintének kellett volna lenned.

De nem ezt tetted.

Szívemet,lelkemet tőrted össze

Milliónyi apró darabra.

Nem foglalkoztál velem,sem eddig sem soha.

Nem is vártam tőled ezt soha.

De néha jól esett volna egy ölelés,

A veszekedés helyett.

De ma már más kapja ezt meg.

Négy hete,hogy nem válaszolsz semmire sem,

Hiába kereslek szüntelen.

Nem érdekel tégedet!

Felednem kell,mindent!

Feladni mindent!

Szívemet elzárni,

A külvilágtól.

A szerelemtől,s a bánattól

Óvni

Míg a halálom nem csak álom.!!

 

 

Vihar

 

Vihar dúl a szívemben, Mondd meg mit tegyek.

Álmaimban arcod látom,De kezedet már nem foghatom,

Szerettelek akkor is amikor veled voltam,

De hiába mondtam neked,

Te soha nem hittél nekem.

Egy viharos nyári napon eljöttél hozzám.

Kezedben egy borítték s kezembe nyomtad.

Én csak néztem furcsán,könnyes szemmel.

S nem hittem el,amit írtál benne.

El kell engedned engemet,mert soha nem tudsz megszeretni.

Ezt érdemlem,aki kiált melletted,mikor bajban voltál.

Segítettem neked,felkaroltlak.

És egy levélben szakítasz velem.

Mert én csak ezt érdemlem.

 

 

       

 

 

 

Szálj

 

Üzenek szerelmemnek egy vörös rózsával,

Vidd galambom levelem,

Nagyon messzi tájra.

Siessél!

El ne késs!

Mert szívem,magányos lesz.

Vidd gyorsan,repülj már.

Szerelmem már rád ár.

Vidd,és hozd magaddal a válaszát.

Vagy repülök magam,

S nem térek vissza már.

 

 

 

 

 

 

          Fekete égbolt

 

Fekete égbolt gyönyörű szép,

Fekete égbolt,add vissza a Napot.

Fekete égbolt,menj el messzire,

S add vissza a Napot ha lehet.

Elég volt az esőből és a szélből,

Adj nekem meleget,amíg nem késő.

 

Temesd be testemet,fekete föld,

Temesd be,jó mélyre.

Hogy ne érje semmi nehéz kő!

Legyen friss virág,mindig a fáradt testemet temető földön.

Legyen menedékem az est leszállása elött.

 

 

  

A Sírás kerülget

 

Rövid időre is,de érezhettelek.

Éreztem ahogyan lélegzel,

Ahogy tested,testemet takarta be.

Fölém hajoltál,éreztem a parfümöd illatát,

S hittem azt,ez nem múlhat el már.

De egy napon,jöttél hozzám,

Szemembe néztél,s csak ezt mondtad nekem árván.

Nem megy ez így tovább,

Mást szeretek,s te már nem kellesz.

A sírás kapott el.

Fejem felemeltem,

S csak ezt mondtam neked.

Menj és soha ne lássalak.

Azóta,ha meglátom,bárhol is.

A sírás fojtogat még ma is.

 

 Tudod

 

Tudod, boldog voltam melletted,

Tudod, jól éreztem magamat veled.

Tudod,fáj ha látom szomorú arcodat,

Tudod,fáj ha nem látom mosolyodat.

Tudod,már nem leszünk mi együtt,

Tudod,fáj,hogy külön útra tévedtünk.

Tudom,már boldog nem lehetek veled,

Tudom,nem érezhetem magamat jól veled.

Tudom,fáj ha szomorú vagy,

Tudom,ritkán mosolyogsz majd.

Tudom,nem leszünk mi már együtt sohasem,

Tudom,hogy fáj neked is,hogy külön útra tévedtünk.

 Átvágtál,becsaptál

 

Én szerettelek tégedet,s ezt nem is tagadtam,

Szemedbe mondtam,amit gondoltam.

Nem felejtem el,amit adtál,vagy tettél értem,

Mert semmi mást nem kaptam csak fájdalmat,és kínt.

Szemebe mersz nézni azok után amit műveltél velem?

Szerintem nem!

Családod,gyereked,feleséged soha nem lesz.

Nem vagy képes megváltozni,erőt venni magadon,

S nem a rosszat hanem a jót tenni másoknak.

Nem!

Te nem ilyen vagy!

Egyedül fogsz maradni e szörnyű világban!!!

Oldal: Szakíttás,Felejtés!!
A multam versekben! - © 2008 - 2024 - tokmag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat