Reméllem mindenkinek tetszeni fog az oldalam.Bár egy kis hiba volt bent,amiket eddig tettem fel azok eltüntek.Szeretném ha minél többen nézegetnétek,olvasnátok a verseimet.Ha valakinek van verse küldje el az e-mail címemre:szilvasgomboc13@freemail.hu

Szeretettel várom leveleiteket.

Jó szórakozást kívánok!!

Nap süssön

A Nap süssön a sírod földjére,

Hogy tested ne fázzon lennt a mélybe.

Idáig, nem sokszor mondtam neked,

De tudnod kell, hogy testvéremként szerettelek.

Felnéztem rád.

Tanítottál mindenre.

Ezt neked köszönhetem.

Te tanítottál meg arra,

Hogy a fájdalmamat,hogyan titkoljam.

De arra az egyre nem tanítottál sohase,

Hogy akit az életben szeretek,

Hogyan feledjem könnyen.

 

 

 

Karácsony

Van egy ünnep ami a szereteté.

Minden ember szívében ez él.

Akár jó,akár rossz!

Szeretni mindenki tud.

Van akinek családja van,

Van akinek senkije és semmije nincs.

Nekik is van szívük,

Ők is szeretnek.

A szeretet ünnepe a Karácsony.

Ilyenkor ajándékot adunk annak,

Azoknak akiket szeretünk.

Nem feledünk el senkit,

Mindenki fontos ilyenkor.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlék

 

Csak egy szép emlék maradtál,

Mit szívem nem enged soha el.

Nem tehetek róla,még mindig szeretlek,

Van pasim de rólad álmodom,

Nem tehetek róla, szívembe zártalak nagyon.

Nemtudok ellene tenni semmit sem,

Hisz tudnom kell enyém már nem lehetsz.

Reménykedek s álmodok rólad,

Talán még valamikor az életben,

Ha álmatlan éjszakám lesz,

Testedhez simulva alhatok majd el.

 

 

 

Barátságról

 

Egyedül állok én,

a világ közepén...

A sikerhez vezető úton,

rend szerint megbotlom.

 

Ki segít fel engem,

ha egyszer elesem?

 

A legjobb barát,

ki segítő kezet ád.

Elkísér utamon,

mikor szomorkodom.

 

Ha nincs erőm lábra állni,

eszébe sincs sajnálni.

Megfogja két kezem,

s elüldögél velem.

 

Egyedül ülök én,

a világ közepén?

Én csak hallgatok...

Te tudod mit akarok...

 

Van ami e világban múlandó,

a barátságunk örökké tartó...

( Angéla)

 

 

 

Ha azt...

 

Rólad álmodok,minden éjjel,

Rólad álmodok, mindig ha kell.

Rólad szövöm szerelmes verseimet,

Hozzád szólok,mikor hiányzol nekem.

Kezedet fogom,mikor arra vágyok,

Szádat csókolom,mikor csókra nyújtod.

Öledbe bújok,ha karjaidat kitárod,

Szívemet adom.ha azt akarod.

 

 

 

 

 

Te adtál

 

Te adtál értelmet,minden egyes napnak,

Veled most a szavak új értelmet kapnak.

Nélküled milyen életem lesz,

Mikor már neked adtam mindenem?

Szívemet nyújtottam,s elfogadtad.

Testemet kérted!

Megkaptad!

Nemértem  még mindig,

Miért lett vége,de már nem is érdekel.

 

 

Lenézek

 

Itt hagylak titeket,mennem kell.

Betegségemet legyőzni nem lehet.

Elmegyek örökre!

De nem fáj többé semmi más,

Nem sírok mindenért ami fáj.

Csak ha lenézek tirátok,

Hogy milyen nehéz a fájdalom.

 

 

 

Nem értem

 

Kértem mindenkit,hogy segítsen nekem,

De fájó szívemnek senki nem segített.

Szomorú érzés mit tettek veled!

S az,hogy Isten ilyen fiatalon elvett tőlem.

Nem értem miért haltál meg!

S azt sem,hogy miért pont most?

Szeretlek ezt tudtad,s tudod.

Szívem hű marad hozzád,

Míg én is meg nem halok.

 

 

 

Két kezeddel

 

Két kezeddel öleltél át éjjel,

Forró csókoddal izgattál fel.

Fél évig érezhettem ezt,

Mert ma már nem velem jársz.

 

Jó lenne ma is ölelő karodba bújni,

S forró csókodat érezni.

De nem lehetünk mi már,

Sohasem egymásé!

 

 

 

Elveszítteni

 

Nem szabadott,nem lehetett megtartanom,

Hiába szerettem ezt a srácot.

Szakítottunk!

Kiderült méhen kívüli terhes vagyok.

Egyedül vágtam bele!

Fájdalmas volt!

Magamra maradtam!

Féltem mi lesz!

S végül megkapartak.

Életem eddigi legrosszabb emléke ez.

Tehetném,elhajíttanám messzire,

Amilyen messzire csak lehet!

 

 

 

 

 

Fogom

 

Fogom a kezedet éjjel,nappal.

Fogom addig amíg csak lehet.

Kezembe adtad az életed,

S picike szívedet.

Fogom kezed,másikba a szíved.

Te sírni kezdesz,s kezem elengeded.

Mondod:"Menned kell az élet útján egyedül!"

Szívem vérzik!

Szíved vissza adom neked,

Légy boldog amíg csak lehet!

 

 

 

 

Pici baba

 

 

A picike szívem alatt,

A hasamban,

Picike baba megfogant.

Hiába szeretném,

Hiába akarom,

Megtartanom nem szabad.

 

Fiatal vagyok,

Szinte még gyerek,

Nem tehetem ezt.

 

Elvetettem e kis testet,

Nem tarthattam meg.

Mert még félek,

S nem szabad.

 

 

 

 

 

 

Testemet

 

Testemet már nehezzen vittem,

Így végül átölelt az Isten.

Testemet

Anyám,

Fekete ruhámba öltöztesd fel,

Szememet,számat,arcomat,

Enyhén fesd ki.

Nem fáj a más világ lépnem,

Mert tudom sok ember van

Aki már nem szeretett engem.

 

Kérlek,amikor a föld alá tesznek,

Ne ejtsél utánnam könnyet.

Nem feledlek el titeket,

Kik nagy betegségemben,

Itt voltatok melettem.

Ígérem nektek,

Vigyázok rátok fentről,

Amíg csak lehet.

 

 

 

Egy éve

 

Egy éve már,hogy elmentél,

Csillagok közé költöztél.

Elmentél oda,ahol nincs visszatérés,

Ahol tested meglelte végső pihenését.

Hiába rohan az idő,szállnak az évek,

Emlékeid ökké szívünkben élnek.

 Örök az arco,nem száll el szavad,

Minden moszolyod szívünkben marad.

Ha majd rátérünk mi is erre az útra,

Gyere elénk,s találkozunk újra.

 

 

Álmodtunk

 

Álmodtunk egy öregkort,csodássat,szépet, 

De a kegyetlen betegség,mindent összetépett.

Bíztunk az életben,hittünk a gyógyulásban,

de ha már abban nem ,legalább a csodában.

Csoda volt,hogy éltél,és minket szerettél,

nem haltál Te meg, csak aludni mentél.

 Egy reményünk,mi éltet és vezet,

hogy egyszer majd találkozunk veled.

Csak a fájó könnyek hullanak érted,

Örökké szeretünk és soha nem feledünk téged! 

 

 

Fekete szirom

Fekete az utca s fekete minden,

Mert meghalt,a srác akit szerettem.

Sírja elött,egy rózsát fogok,

S ráteszem a földre,ami testét födi be.

Csak állok és sírok,a sírja felett!

Nem találok szavakat,

Melyel vigasztalhatnám magamat.

Egyszer csak a könnyem

A rózsára cseppent,

S piros szírmai

Fekete szírmokat öltöttek.

Lehet végem van,de lehet,hogy nem,

Mert vigasztalnak az emlékek.

Drága, egyetlen szerelmem.

 

 

 

Sírig tartó boldogság

 

Egy kislány míg felnőtté lesz

mennyi-mennyi álmot kerget.

Szépséget és gazdagságot,

sírig tartó boldogságot.

Álmaiban királylány ő,

kihez a szőke herceg eljön.

Álmodik egy igaz társról,

vele elmegy a palotából.

Kinek kincsét megőrizte,

szívét,kezét neki ígérte.

Boldogsága határtalan,

hisz még a mesében

"ásó-kapa-nagyharang"-ban.

De az álomnak ha felnő: vége!

Szomorúan látja,mivé lett a jövő képe.

Lát sok szerelmet és csalódást,

Szárnyaló boldogság utáni szakítást.

A mesék nem erről regélnek!

Fiuk,lányok!Miért feledtétek!?

Ha megtaláltad a kedvesed,

Kitől oly gyorsan ver a szíved,

fogd a kezét!Ne engedd el!

Nézz a szemébe,mondd ki bátran:

Én hiszek a sírig tartó boldogságba!

( SZABADOS FERENCZ ) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Múltam versekben
A multam versekben! - © 2008 - 2024 - tokmag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat